A virágzó és a túlburjánzó élet

Az értékteremtés igénye minden értelmes életnek része. Nem kell feltétlen alkotó művésznek lennünk vagy vállalkozónak ahhoz, hogy valami értékeset hozzunk létre. Erre képes mindenki más is, ha  a munkáját illetve a mindennapjait odafigyeléssel és törődéssel végzi.

A kínai világképben ezt a fajta állapotot testesíti meg a Jin Föld energiája.

A virágzó hatású élet

A legalapvetőbb emberi érték az, amely valamilyen módon táplálja az életünket. Az életünk táplásának legfontosabb összetevője a belső béke és elfogadás. Ez az amit édesanyánk ölében megélhetünk kisbabaként.

Ez a fajta kiegyensúlyozottság önzetlenné és gondoskodóvá tehet minket is, aminek révén mindazokat az értékeket amiket mi kaptunk tovább tudjuk adni.

A belső biztonság érzetünk alkalmazkodóvá és megértővé is tesz minket, mely a kapcsolatainkat teszi minőségivé és különlegessé. Éppen ezért kapcsolatainkat nagyban meghatározza a hűség és a kitartás.

Ennek a kiegyensúlyozottságnak egyenes következménye a belső rendezettség, illetve a belső rendezettségre törekvés, mely kiemelten jó probléma megoldó képességet eredményez.

Túlburjánzó élet

Amikor a lehetőségeink száma meghaladja azt a szintet, amit meg tudunk ragadni, el kell kezdenünk tudatosan válogatni. Egyes lehetőségekre érdemes nemet mondani, vagy időben későbbre sorolni, különben az egész életünk egy merő küzdéssé fog válni.

A túlburjánzó élet legnagyobb átka, hogy nem tudjuk a vállalásainkat teljesíteni. Ennek hatására az önbizalmunk a mélybe zuhan, elégedetlenek és kishitűekké válunk.

A ránk nehezedő nyomás miatt az egész életünk egy  hatalmas káosszá válik, amivel nem tudunk megbirkózni. Megjelenik a kivárás, egy olyan időpontnak a keresése, amikor a szorult helyzetünkből ki tudunk bújni.

Mivel túl nagy bennünk a feszültség igyekszünk magunkat jobban érezni, s megjelenik a kényszeres kényelemre való törekvés. S le fogunk ülni, mint az iszap.

Mivel a jövő bizonytalan, igyekszünk mindenre szert tenni amire csak lehetőségünk adódik. Mindent birtokolni akarunk, s ezért megjelenik a gyűjtögetés szokása is.

S a belső feszültségünk egyetlen gyógyíreként igyekszünk másoknak megfelelni, hogy minél több dicséretet kaphassunk.

Hogyan vessünk véget a túlburjánzó tendenciáinknak?

Amikor nem tudunk úrrá lenni a nehézségeinken, akkor az első és legfontosabb dolog, hogy ne ássuk tovább a gödröt.

Kérjünk segítséget másoktól, s vállaljuk föl, hogy a képességeinket a helyzet megoldása meghaladja.  Saját korlátaink felismerése és elfogadása nem gyengeség, hanem a megoldás irányába tett első és legfontosabb lépések egyike.

Ahhoz, hogy a bennünk rejlő értékeket felfedezhessük, rengetegféle helyzetben kell megfigyelni magunkat. Ha úgy érezzük, hogy elakadtunk az életünket átszövő indákban, akkor bizony elő kell venni a bozótvágó kést, s el kell kezdeni aprítani a gazt.

Rengeteg energiát és felesleges próbálkozást úszhatunk meg, ha nem akarunk minden áron átvágni életünk sűrű bozótosán. Hanem módszeresen haladva minden elénk kerülő zavaró körülményt lépésről-lépésre megszüntetjük életünk frusztráló helyzeteit.

Mutasd meg az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*