Skip to content

A világítótorony és a gyufa hatású élet

Az iránymutatásra való törekvésünk lehetővé teszi, hogy másokkal együtt egy irányba haladjunk. Nem kell félni az iránymutatástól, mert a valódi iránymutatás mindig személyre szabott. Nincs benne erőszak, csupán egy jelzés arra, hogy miként lehet boldogabb az életünk.

Azt az energiát, mely elegendő útmutatással lát el minket a kínai asztrológiában Jin Tűz energiának hívják.

A világítótorony hatású élet

Ha képesek vagyunk az életünkkel (és nem a szavainkkal) mások számára példát, s irányt mutatni, akkor sokkal többet tehetünk a világért, mint bármi mással. Az iránymutatás sokkal lágyabb hatás annál, mint hogy mások ezzel nyíltan szembeszegüljenek.

A világítótornyok a part menti közlekedés nélkülözhetetlen részei. Pontosan megmutatják azt, meddig lehet hajózni, s milyen pontokat kell kikerülni. Pontosan így működnek a világítótorony hatású emberek is.

Elsőre talán furcsa lehet a komolyságuk és a széles körű tudásuk, de a morcona külső mögött önfeláldozó és empatikus külsőt találunk. Néha úgy tűnhet, csak a tudásuk élteti őket, holott képesek érzékenyek lenni és a humoruk is kiemelkedő.

Talán zavaró lehet az, hogy minden áron igyekeznek a szabályokhoz igazodni, de a hagyománytiszteletük mögött az alapvető emberi értékek megőrzésének törekvése van.

Stílusuk már-már tanár uras, mivel a kiállásuk és az értékrendjük képviselete tanítói képességekkel ruházza fel őket. Ez a fajta jóra való törekvésük tele van a mások iránti tisztelettel és a múlt iránti alázattal.

Nem akarják sosem másokra erőltetni az akaratukat. Csupán a kiállásuk elegendő ahhoz, hogy mások öntudatlanul is kövessék őket, igazodjanak hozzájuk.

A világítótorony hatású emberek számára a követők és dicsérő kórus gyűjtése nem cél. Egyszerűen csak teszik a dolgukat, mint Forrest Gump, mikor elment futni.

Gyufaláng hatású élet

Amikor mások véleménye túlzottan hangsúlyossá válik, s minden áron a megfelelés hajt minket előre, az biztos jele annak, hogy elvesztettük a saját iránymutatásunkat.

Túlérzékenyekké válunk a világ változására, gyanakvók és előítéletesek leszünk. Bezárkózunk a saját világunkba, s képtelenek leszünk azokat meglátni azokat a jelzéseket, melyek révén az útmutatás elérhetne hozzánk.

A büszkeségünk hatására merevek leszünk, s folyamatosan konfliktusokat fogunk gerjeszteni. Minden áron meg akarjuk mutatni a saját tudásunkat, boldog boldogtalannak tanácsokat osztogatva.

Olyanok leszünk, mint egy gyufaszál, mely hirtelen fellobban, s néhány másodperc alatt még az emléke is eltűnik annak, hogy ott valaha fény volt. Áhítozunk az elvesztett fényünkre, mert kilátástalanná vált az életünk.

Érzelmi instabilitásunk ordítani fog rólunk, s pont ezért mindenki jó messze el akar majd kerülni minket. Mert félnek az emberek attól, hogy a következő pillanatban ők lesznek a forrásai (áldozatai) a következő tiszavirág életű tündöklésünknek.

Hogyan nyerhetjük vissza saját fényünket?

Az ember alapvetően jó. Csak a világ elhitette, hogy valamilyenné kell válni ahhoz, hogy a világ számára mi jók legyünk.

Rengeteg ember ki nincs tisztában a saját értékeivel, saját nyomorúságában másokat próbál megváltoztatni. S ennek következtében megnyomorítja magát és mindenki mást is.

Saját fényünk felfedezésének egyetlen módja van, ha minden olyat levetünk magunkról, mely eltakarja önön magunkat a világtól.

Ennek a folyamatnak legfőbb része, hogy újraforgalmazzuk magunk számára, hogy kik is vagyunk valójában. Ezt mindenki saját magának tudja megtenni, ha elenged minden elméletet és elvárást ezzel kapcsolatban.

Önmagunk újra felfedezése egy folyamat. Ebben ezernyi tapasztalás és módszer kinyithat ajtókat, megmutathat szempontokat, de tényleges választ másoktól ne várjunk. Mert az mindig egyedi és végtelenül személyes.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Inline
Kövess engem a Facebookon is!
Inline
Kövess engem a Facebookon is!