Az önbizalom hiánya és az erőtlenség

Az önbizalomhiánnyal kapcsolatban sokaknak van egy olyan hamis képe, hogy csak el kell dönteni, hogy mit akarunk, s minden megy, mint a karikacsapás.

Igen, akiknek van önbizalma, azokra ez igaz, de különben ez az egyik legnagyobb önbecsapás, amivel tönkre tehetjük az életünket. Mert elvesztjük a kitörési pontot az önbizalom hiányának állapotából.

Ahhoz, hogy érdemben változzon az életünk, ahhoz cselekedni kell. Apró lépéseket kell tennünk azért, hogy megtapasztaljuk azt, hogy képesek vagyunk másképp is élni az életünket. Ezernyi kihívás van az életünkben, s nem mindegy, minek adunk teret, s minek nem.

Ha bántanak minket, ha nem értékelnek minket megfelelően, akkor igen is ott kell hagyni az embereket. A testvéreinkre, a szüleinkre nem mondhatunk nemet, mert azzal magunk alatt vágjuk a fát. De a cselekedeteikre, a bántásukra igen. Elemi érdekünk, hogy megvédjük magunkat mások bántásától. Mert mások bántása ássa leginkább alá az önbizalmunkat.

Ez arra a hölgyre is igaz, aki erőtlen és önbizalomhiányos állapotban keresett meg.

Az átalakulás útja

Fontos ezen a ponton is kihangsúlyozni, hogy sok hasonló helyzet van, de a történések sava-borsa mindig a részletekben van. Minden helyzet más, minden történethez az érzések részben mások, még akkor is, ha az alapmintázat nagyon hasonló.

Ahhoz, hogy minőségileg más életünk legyen, ahhoz először belül kell lépéseket tennünk. Sokakat láttam, akik a szavak és a külső cselekvések kapcsán mindent megtesznek a változásért, de belül nem igazán változnak, s ezért az életük sem.

Egyszerűen le kell mondanunk régi viselkedési mintákról, kapcsolatokról és arról a képről, ahogy magunkról gondolkodunk, hogy megváltozhasson mindaz, ami az életünket jellemzi. Másképp nem megy.

Minden készen kapott minta, amit a könyvek írnak, jó lehet kiinduló pontnak. De mindenkinek magának kell megtalálnia azt, ahogyan jól tudja magát érezni a világban. Ami már nem csak arról szól, hogy épp nem bántanak, hanem arról, hogy mi az, ami nekünk tényelegesen támogató és boldogságot hozó.

Ezen érzelmi és mentális tanulási folyamatnak az egyik legnagyszerűbb támogatója a nőies minőségünk megtisztítása —>

Kapcsolataink rendezése

Az életminőségünket rendező FOLYAMATnak egyik legfontosabb eleme, a szüleinkkel és nagyszüleinkkel való kapcsolat rendezése. Mindannak az elrendezése és átértékelése (meggyógyítása), amit velük kapcsolatban megéltünk, megtapasztaltunk és érzünk mind a mai napig.

A második elem a testvéreink és az életünk más szereplőivel való kapcsolatunk rendezése. Ebbe beleértendő egy hosszabb kapcsolat (és házasság) épp úgy, mint azok a barátok és rokonok, akik az életünk során hosszabb távon is mellettünk voltak.

Ha a belső világod változik, a külső világ hozzá fog rendeződni.Az önbizalom felépítése

A tényleges folyamat arról szól, hogy felismerem, mindenki ezer hibát vétett már az életében. Mi is, szüleink és testvéreink is éppúgy, mint bárki más a környezetünkben.

Ezzel egy dolgot teszünk. Elengedjük. Megbékélünk azzal, hogy ez megtörtént. Elismerjük, megbánjuk, s megfogadjuk azt, hogy a továbbiakban ezen hibákat elkerüljük, s igyekszünk másoknak a lehető legjobbat tenni.

S nem akarjuk mások figyelmét azzal magunkra vonni, hogy betegnek, elesettnek, szerencsétlennek vagy kiszolgáltatottnak mutatjuk magunkat. Mert nem vagyunk azok. Mindenkinek vagy egy története, s mindenki maga dönti el, mit kezd vele.

Persze ettől még nem lesz kiugró önbizalmunk, ahogy a bevezetőben is írtam. De enélkül nem fogunk tudni elindulni. A hír igaz, a döntéssel kezdődik, de a történet nem ott ér véget. Elkezdünk felelősséget vállalni az életünkért, azért, ahogy élünk, ahogy a fizikai világban megalkotjuk azt a világot, ahol jól érezzük magunkat.

A kis dolgok is számítanak

Minden, amit eszük, befolyásolja azt, ahogy élünk. S ez a mentális állapotunkra is igaz. Együnk kicsit több olajos magot. Kesudiót, paradiót és a mogyorót.

Ezernyi dolog támogathat minket, s egy törékeny, erőtlen test nem feltétlen a legjobb alapja annak, hogy az önbizalmunk és örömmel teli életet élhessünk.

Ugyan ezen lépések így leírva egyszerűnek, már már banálisnak hathatnak, mégis fontos ezeket elmondani, mert a tanulás, az új dolgok beengedése és a régiek elengedése sokszor hatalmas belső ellenállásba ütközhet.

S ez a fajta ellenállás megnyilvánulhat apró szokásokban épp úgy, mint abban a szokásban, hogy elfelejtkezünk saját belső erőnkről. Főleg akkor, ha olyan emberrel kerülünk kapcsolatba, aki korábban bántott minket. Ha képesek vagyunk látni azt, ahogy ő is szenved, könnyedén tudunk majd nemet mondani arra, hogy a frusztrációjukat és a félelmeik feszültségét rajtunk töltsék ki.

A megszokások felülírása

Az életünk erőfeszítések árán fog megváltozni. S ennek azon családi minták elengedése is része, ami miatt mi szenvedni akarunk. Egy nagyszülő, vagy egy generációs program miatt. Ezernyi ember van, aki azt hiszi, hogy attól él emberi életet, hogy szenved.

Ez egy badarság. Boldogság nem terem a szenvedés magjaiból. Mint ahogy a keserű mandula magjából sem nő édes szőlőt termő tőke. Érdemes ezen szemléletet elengedni, hogy végre élhessünk.

A boldog és örömteli élet megtapasztalásához itt van négy olyan mondat, melyre emlékezve erőt meríthetünk:

Elfogadom magam.
(Annak aki vagyok, s olyannak amilyen)

Minden tapasztalat a boldogságom megélését szolgálja.

Képes vagyok a múlt szenvedését elengedni, megtisztítani.

A kihívások révén mérhetem fel az erőmet.

Mutasd meg az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*