Bátorság sarokpontjai

A bátorság minden ember egyik legjobb tesztpontja. Szinte mindenhez hatalmas bátorság kell. Van amiben rutinosak vagyunk, s van, amiben tapasztalatlanok és esetlenek. De van egy olyan pont a bátorság kapcsán, amit nem lehet megtanítani, csak átélni a gyakorlatban.

Bátor konformisták

Aki ma a könnyebb utat keresi, az szerintem sokkal bátrabb az a legtöbb embereknél. Mert a lehetetlenre vállalkoznak. Az egész életük egy kalandtúra lesz, aminek minden pillanatában átalakul körülöttök a világ és annak szabályrendszere, miközben ők egy teljesen más világban igyekeznek helytállni a saját egyedi szabályrendszerük szerint.

A konformisták azok, akik félnek a változástól, s épp ezért annak minden lehetőségétől irtóznak, s kerülik azt. Hatalmas hősként tekintenek mindenkire, aki képes volt túllépni a korlátjain. Miközben maguk egy hatalmas falat építenek a világ és maguk közé, nehogy valami hatás elérhessen hozzájuk.

Aztán meglepődnek azon, amikor egyértelművé válik, hogy az igyekezetük hiábavaló. Minden változás így vagy úgy mindenkihez elér. S akkor valamit tenni, rutintalanul, egyszerre sok történet kapcsán egyszerre nagyon nehéz.

erdei út ősszel.
A változás természetes. Azon senki sem változtathat.

A bátorság megszerzése

Aki bátor akar lenni, annak gyakorolnia kell a bátorságot. Nap mint nap valami újat kell csinálnia, s minden nap egy picit nehezebb feladatot kell kitűzni, mint amit utoljára elvégzett. Mert a bátorság hiánya egy részről abból származik, hogy nincs elég tapasztalatunk.

Amikor először készítettem fel egy srácot pótvizsgára, nagyon féltem tőle, hogy nem fog neki sikerülni. Ezért annyi feladatot csináltattam vele, hogy 3 spirál füzetet teleírt 2 hónap alatt. S az eredménye dicséretes lett.

Később már fel tudtam mérni, kitől mit kérhetnek, s épp ezért kevesebb munkával is el tudtam érni eredményt. A csúcs az volt, amikor egy srácot 1 hét alatt készítettem fel úgy két év kémia anyagából (kisérettségire), hogy az órákon kívül semmit nem foglalkozott az anyaggal. S átment. A mai napig nem értem hogyan, de tudta az anyagot, mert másfél év múlva egy kérdés kapcsán megkeresett ellenőrzés képen, s amit elmondott, az rendben volt.

De ennek ellenére minden új tanítvány kapcsán később is volt bennem egy pici nyugtalanság. Mert megtanultam, hogy bármi lehetséges. De ez nem baj, mert megszoktam, ebben is van gyakorlatom.

Amikor a gyakorlás kevés a bátorság megszerzésére, …

… akkor akad el a legtöbb ember. Mert sokan azt hirdetik, hogy a gyakorlat önmagában mindenkinek elegendő hátteret ad a változáshoz. Ami badarság.

Valakinek az egyszerű próba-cseresznye alapú próbálkozás csak a nehézségeket és az ellenállást növeli meg. S távolít a megoldástól, ahelyett, hogy a hőn áhított megoldás felé vinné őt.

Ilyenkor nincs más hátra, mint megkérni egy külső, elfogulatlan szemlélőt, hogy mutassa meg, hol megy az egész történet az árokba. Egy barát vagy egy rokon nem mindig tud tárgyilagos lenni, mert beindulnak az érzései és az elvárásai, mely időnként a tisztánlátást akadályozza.

Másrészt ismernek évek óta, megszokták azt, milyenek vagyunk, s nem feltétlen látják meg azon apró részleteket, ami egy más minőségű megoldáshoz közelebb vihet.

Amikor valaki megkeres, hogy egy életút elemzést szeretne tőlem, akkor pont ilyen kérdésekre is meg lehet találni választ. Hogy mi okozza a bátortalanságot, mi az, ami hiányzik a cselekvés szabad megéléséhez.

A bátorság híd a jelen félelme és a jövő reménye között.

A bátorság első nagy tesztje

Ezen szokott szinte minden útkereső elvérezni. Amikor rálát valaki saját maga életére, egyszerre akar mindent megváltoztatni. Mert látja a korábbi cselekedetek és szokások következményeit.

Pedig a változást aki elkezdi erőltetni, annak valamit nagyon kell tudni, mely főleg az elején nagyon nem adott. Tudni kell kezelni a kihívásokat. Amikor elkezdünk változni, akkor az a belsőnkben és a kapcsolatainkban is extra feladatokat tartogathat. Mert amit eddig megszoktunk illetve amit a környezetünk megszokott, az átalakult.

Elmegyünk egy nagyszerű kurzusra, vagy csak 3 napra egy hosszú hétvégére, s kicsattanunk a jókedvtől, az erőtől és a tettvágytól. S ez a legtöbb embert zavarni fog.

S beindulnak a védekező mechanizmusok. Valakit csak kicsit zavar a mi jó kedvünk, az csupán húzza az órát. De akiben valami fájó emlék nagyon megmozdult, annak bizony a reakciói is fájóak lehetnek.

S ahhoz kell a bátorság, hogy ilyen helyzetekben megértőn és a belső békénk megőrizve tudjunk reagálni. Megállítva az ártást, a szükségszerű ártást és bántást minimalizálva. Felvállalva tetteink minden egyéb következményét is.

Mutasd meg az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..