Az egyszerűség megélése

Egyszerűséget megélni nagyszerű cél, de valóban megélni még sem annyira egyszerű. Az – a társadalmunk tendenciái miatt is – végtelenül bonyolulttá vált. A technikai fejlődés csak egy dolog, a kapcsolat rendszereink működése ennél sokkal több kihívást jelent. Indiával kapcsolatban van egy olyan mondás, hogy semmi sem az, aminek látszik. A nyugati kultúrában a kapcsolatokra ez kiemelten igaz…

A nyugati kultúra hatása

A legtöbbünk számára a nyugati világban az életünk állandóan bonyolódik. Anélkül, hogy erre valójában szükségünk lenne. A modern társadalomban való élés kialakított pár kellemetlen mellékhatást:

  • szűkre szabott szabályokat, amihez viszonyulnunk kell
  • A szabályok generálta összetett és sokrétű élethelyzetet és életvitelt, illetve
  • a társadalom sokrétűségéből adódó kapcsolatrendszeri galibákat

Ezek megakadályozzák a belső egyszerűségünkre való emlékezést. Ami kihat a gondolkodásunkra, az érzéseinkre és a cselekedeteinkre.

A bonyolítás elengedése

A legtöbb bonyodalom, amivel nap mint nap találkozunk, csupán azáltal egyszerűbbé válik, ha egyszerűen kezeljük. Még akkor is, ha a dolgokat egyszerűen kezelni sokak számára az idiotizmussal egyenértékű.

Ettől függetlenül akik belső egyszerűséggel viszonyulnak a világhoz, sokkal kevesebb kihívással és frusztrációval találkoznak, mint azok, akik feleslegesen bonyolítják az életüket. Mert az élet egyszerű az egyszerűeknek és bonyolult a bonyolultaknak – ahogy egy kedves krisnás barátom mondogatta a kilencvenes években.

Már a gyerekkorban is mindent elbonyolítunk

Miközben a világot megismerjük létre jönnek az önvédelmi mechanizmusaink is, hogy megvédjük és elkerüljük mások bántását. Ennek kialakulása körülbelül az óvodás korra tehető, amikor a szüleink törődése, kötődése és szeretete már nem elég ahhoz, hogy létrehozza a minket védő biztonságos környezetet.

Egyre több kapcsolatban veszünk részt a családunkon kívül, megtapasztaljuk a bizonytalanságot, amit a legtöbben, így sokunk szülei sem tudnak megfelelően kezelni.  Ezért arra törekszünk, hogy biztosak legyünk magunkba, mely megalapozza az értékrendünket.

A másik káros hatás az összehasonlítás, mely magával hozzá az alá és fölérendeltségi viszonyokat, a rivalizálást és az alárendelődést, utat nyitva a bonyolult kapcsolati rendszerek kialakulásának.

Nehéz úgy felnőni és élni, hogy egyenlőnek érezzük magunkat másokkal. Így a saját karakterünk élei lassan kialakulnak az évek során. Felnőve már többé nem is lehet ezeket elrejteni, s idős korunkra a korlátozottságaink teljesen elfogadottá válnak, totálisan beszűkítve életünk lehetőségeit.

kovácsoltvas kerítés
Mi vagyunk saját korlátaink kovácsai

Az egyszerűség megélésének egyedi útja

A fenti folyamat alakulása mindenkinél más és más, még az ikreknél is. Kialakítva létezésünk bonyolultságát.

Mi magunk válunk a saját univerzumunk középpontjává, kialakítva az „ezt akarom elérni” és a „félek ezt megtenni” nézőpontját:

  • Néhányan magukat okolják, bármi történik velük, miközben mások azt kezdik hinni magukról, hogy ők a királyok.
  • Az érzéseink elkezdenek neurotikussá válni, miközben kívülről egy hatalmas fenyegetésként élnek meg minket. Vagy pont ellenkezőleg.
  • Vannak, akik mindig csinálnak valamit, hogy a kiegyensúlyozottságuk létre jöjjön, míg mások a szennyes hatásaikkal tőrnek be a saját életterünkbe.
  • Azok, akik folyamatosan megosztják az elképzeléseiket, úgy érzik magukat, mint egy főnök, s folyamatosan osztják a maguk igazát. Ők sosem látják a maguk hibáit, és sohasem fogadják el, ha valaki javítana ezen.
  • Mások meg bölcsen elkerülik a velük való ütközést, mert szeretnék a saját életüket maguknak megtartani.

A zavarodottság, ami kimozdít ezen helyzetből, egy szokatlan kivezető utat találhatunk, ha elég bátrak vagyunk. Fogadjuk el a jelen helyzetünket, ahelyett, hogy rossznak tartanánk vagy valami olyan hatásnak, mely elkezdi az életünk uralni.

Túllépni a néző pontunkon

Az, amit „Én”-nek nevezünk, az nem a maga a probléma. Az „Én” érzete és szemszöge mindig velünk van, ez az érzékelésünk alapja:

  • Az „Én” a mi létezésünk!
  • Az „Én” a mi eredeti természetünk!
  • Az „Én” a mi bölcsességünk!

Ami a problémát jelenti, az az ego, a védekező rendszerünk. Ez az egyetlen egy tényezője az életünknek, amire hatni tudunk, amit megváltoztathatunk, kijavíthatunk, ami lehet kisebb vagy nagyobb.

A tiszta énben vagy az abszolút énben nincs ego vagy önzés. S épp ezért a tiszta haragban valójában nincs harag, mint ahogy a tiszta ragaszkodásban sincs ragaszkodás. Ez azt jelenti, hogy amikor a megjelenő érzések nem kapcsolódnak a dualista látásmódhoz, semmi rossz nem történhet.

A bonyolítás elengedése

Felismerve vagy ráérezve, hogy a bonyolítás a fő forrása a nehézségeknek, elkezdjük a megoldást magukon kívül keresni, egy egyszerű modell után kutatva. Erről szól az üzleti irodalom megannyi faék egyszerűségű megoldási javaslata.

Valójában ezen törekvésünk révén sokunk került már kapcsolatba spirituális tanítással, ami ezen technikáknak az alapja. De nem láttunk le az aljára.

Zavarodottan a spiritualitás mélységei nem elérhetőek. Mert az első lépés a frusztrációtól való megszabadulás, mely a zavarodottságunk elfedi.

Benini gyerekek pancsolnak
Az élet egyszerű az egyszerűeknek, s bonyolult a bonyolultaknak.

Kulturális egyszerűség

A keletről jött tanítók sokkal egyszerűbb kultúrában nőnek fel, egyszerűbben gondolkodnak, kimondanak dolgokat, és őszinte viselkedésük modellé válhat. Még ha nem is megvalósított tanítók, keresve az egyszerűséget megérthetjük és megvalósíthatjuk azt.

A kulturális egyszerűség jó alap önmagunk tényleges megismeréséhez. Ezért néhány tanító nyugaton íjászatot, teaszertartást, rituális húsevést és hasonlókat tanít a spirituális tanítás alapjainak lefektetéséhez.

Ezen alapok valahogy segítenek a helyzetünket rendbe hozni, hogy a centrumunkba kerüljünk: amikor elengedjük a gondolataink kuszaságát, helyére kerülnek az érzékek is.

Az egyszerűség valódi ereje

A kultúra alapú egyszerűség segíthet nekünk, hogy jobb emberek legyünk: boldogabbak, barátságosabbak és nyugodtabbak. De önmagában ettől nem leszünk megvalósítottak, akik ismerik a tudat működését, és túl tudnak lépni rajta.

Az egyszerűség nem garantálja önmagunk újranevelését. Egy másik kultúrából átvett elképzelések és módszerek, illetve azok használata csupán újraéleszti a pszichológiai eszköztárunkat, amivel elkezdhetjük magunkat újra megformálni.

Hasonlóan ahhoz, ahogy egy agyi sérült újra tanul beszélni.  Ha ezt igazából nem tudjuk megtenni, az eredmény csak egy másik kultúra utánzása lesz, ami nevetségessé tesz bennünket mások előtt.

Néha a csend beszédesebb ezer szónál.

A két igazság

Létezik az egyszerűségnek egy alapvető formája, mely nem függ a megszerzett (korlátozott) tudástól. Ez az alapvető egyszerűség csak akkor érhető el, ha megértjük a valódi állapotunk relatív és végső szinten.

Relatív valóságunkban egy rövid időszakban létezünk, ami egy napon véget fog érni. Jellemzően úgy éljük le az életünk, mintha a végén egy mágikus lényként eltűnnénk a semmibe.

Az életünk nagy részében úgy viselkedünk, mintha örökké élnénk. Néha érezzük, hogy szűk ösvényen haladunk, s az életünk mulandó, de amikor ez elmúlik, azon nyomban ez az érzet is eltűnik.

Egyszerű és éber jelenlét

Amikor viszont éberré válunk, minden tapasztalatunk élessé válik. Úgy kezdünk közelíteni az élethez, mint egy csodához, egy hatalmas misztériumhoz, amiben nincs semmi biztos vagy rögzített.

A tudatunk úgy fog figyelni, mint ahogy egy kisgyerek egy hatalmas falfestményt. Nézzük az egészet anélkül, hogy a részletekben elvesznénk az ítéleteink által.

S ez a tapasztalás hozhatja el azt, amit keleten megszabadulásnak és megvilágosodásnak neveznek. Mely túl van félelmeken és reményen, vesztésen és nyereségen, hírnéven és elmarasztaláson…

Mutasd meg az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..