Hitvallásom, avagy a 27 elkötelezettségem

Igyekeztem mindig megtenni az életemben, amire csak képes voltam, de volt pár buktató, amire ha nem figyeltem vagy megalkudtam helyzetekkel, abból mindig baj lett. S ez nem csak a munkámra igaz, hanem azok kapcsán is, akikkel együtt dolgoztam vagy akik más révén kapcsolódtak az életemhez.

Namkhai Norbu Rinpocse, korunk egyik kiemelkedő tibeti tanítója mesélt a tanítványainak arról a szabályrendszerről, ami szerint ő el kezdett tanítani 1978-ban. Amióta ezzel megismerkedtem, én is ennek szellemében élek. Az általa megfogalmazott 9 pont nagyon összecseng azzal, ami magam is tapasztaltam a munkám során, amit mindenképp érdemes elkerülni…

1. Önösen, öncélúan, ráerőltetve ténykedni

Rengetegszer láttam olyan segítőket és tanárokat, akik egy szemléletrendszerhez ragaszkodtak, csak annak mentén tudták elképzelni a munkájukat. Másrészt minden áron meg akarták mondani, mi a tuti, miként tudnak ők maguk hasznára válni másoknak, s abban a hiszemben éltek, hogy csak ők tudnak megoldást nyújtani mások bajára.

Igyekezem ezt elkerülni, teret és helyet adni mindennek, ami csak lehetséges. Sok esetben magam is elkövettem ezeket a hibákat, de az élet megkínált néhány olyan helyzettel, amiknek révén ezzel kénytelen-kelletlen szembe kellett néznem, s ma már másképp állok a világhoz.

2. Csak a pénzért dolgozni

A pénz sokak számára  a nyomorúság forrása. Lelki, szellemi és anyagi szinten egyaránt. Ha csak a pénz a cél, az pont olyan lélekölő, mint amikor a pénz nem fontos:

A pénz központúság rabságban tart, a pénztelenség pedig szolgaságban
  • Kerülendő az a helyzet, amikor bármit megteszünk a pénzért…
  • Az sem szerencsés, amikor van az a pénz, amiért olyat is megteszünk, amire egyébként nem volnánk hajlandóak.
  • Eladjuk a pénzért még akár a lelkünk és az elveink is, csak hogy legyen.
  • Azt a helyzetet nem is említve, amikor annyi pénzért dolgozunk, amiből nem tudunk megélni.

Ezt nem szabad. Sokan inkább elmennek, mint idehaza kiharcolják azt, amit megérdemelnek. Lelkük rajta…

Az értékem tudatosítása

Az én megélhetésem az én felelősségem. Ha minden összetevőjét figyelembe veszem a munkámnak, akkor az a pénz, amit elkérek érte, nem nevezhető kiemelten soknak.

Van egy olyan összetevője is a munkámnak, ami nem látszik feltétlen. Minden történet után le kell zárnom magamban is a történteket, hogy ne vigyem tovább a következő ember életébe. S a magam aktuális küzdéseit is le kell rendeznem ahhoz, hogy az ne zavarjon bele mások dolgaiba.

Ha tisztességesen el akarom végezni a munkámat, akkor az önmagam tudatos jobbítását sem hanyagolhatom el, aminek természetesen benne kell lennie az árban is.

3. Nagyravágyás

Nem attól leszek értékes és hasznos mások számára, hogy ezerrel hangsúlyozom azt, mennyire jó vagyok. Ha bárki végigolvassa ezen oldalon a bemutatkozásomat, vagy csak ezt a cikket, akkor abból kiviláglik (remélhetőleg), hogy nem tartom magam tökéletesnek.

Megteszem mindazt, ami tőlem telik. Napi szinten teszek azért, hogy amikor dolgozom, az friss, energikus és eredményes legyen. De nem akarom magamról vagy magammal elhitetni, hogy nincsenek hibáim, nem hibázhatom s nem tévedhetek.

Emberből vagyok, annak minden jó és rossz hozadékával együtt. És ennek folyamatos tudatosítása megvéd attól, hogy túlontúl sokat képzeljek magamról. S pont ez segít abban is, hogy mások nehézségei felé is megértően és érzékenyen viszonyuljak.

Pont ennek felismerése és tudatosítása késztetett részben arra, hogy a saját, nem kevés küzdésemről személyes blogot is írjak.

4. Hírnévre törekedni

A hírnév, a dicsfény, a csillogás még egy embert sem tett jobbá és eredményesebbé.

A külsőségek persze sokakat megtéveszthetnek, akár még a bukszájuk is könnyebben megnyílik az embereknek. De ez önmagában inkább árt mint használ.

Sosem voltam hétköznapi ember. A hangom nagyon jellegzetes, a gondolataim és a kifejezésmódom nem kevésbé. Erre még egy lapáttal rátenni nem lett volna túl szerencsés.

(Ide egy marketingüzenet kerülne normál esetben, hogy írjál nekem, és kezdjünk el közösen dolgozni.

De ez nem egy marketingszöveg, hanem az elkötelezettségem megfogalmazása. Amit azért osztok meg, hogy mindenki értse, mit miért teszek vagy nem teszek.)

5. Erő és pozíció megszerzésére törekedni

Az emberben benne van a ki a jobb kérdésre adandó válasz megtalálása. Amíg ez vezérel minket, addig tele lesz az életünk küzdéssel.

Élni és élni hagyni.

Ha folyton azt akarom, hogy mindenki mást kitúrjak a környezetemben a jó lehetőségekből, mert mindent minden áron ÉN akarok uralni, abból csak a baj lesz. Mert nem vagyok hajlandó elfogadni mások jogát az élethez.

Élni és élni hagyni. Ez minden humánus és emberközpontú élet alapja.

6. Féltékenység

Amikor megindul a tudatos és módszeres lejáratása más módszereknek és megközelítéseknek, akkor ott az ego tombol. S ahol az ego terepet kap, ott mindenki sérül.

Az ego a védelmi reakcióink összessége, mely a különböző helyzetek egyoldalú megfigyelésén alapszik. A védekezési módjaink ugyan tipikusak (másoktól, főleg szüleinktől másoljuk le), de a hatékonyságuk sokszor eléggé megkérdőjelezhető.

7. Büszkeség

Soha senki nem jelentheti ki azt, hogy az ő módszere, az ő nézete a legjobb, a legtökéletesebb. Még akkor sem, ha valamilyen szent könyvre, vallási tanítóra is hivatkozik. Abból csak háborúskodás és szenvedés lesz.

Lehet, hogy ez így nem túl erős mondás, de ha megnézzük a különböző gyógyító módszereket, sokuk azt mondja, hogy náluk van a bölcsek köve. Miközben a tapasztalat azt mutatja, hogy rengeteg jó terapeuta és módszer van, melyek egyeseknél kiváló eredményeket hoznak, míg másoknál az eredmény picit kérdéses.

8. Versengés

Az előzőekből származik a folyamatos versengés, a másokhoz való méricskélés. Aminek az alapjait a nagyszerű oktatási rendszerünk már kora kisgyerek korunktól belénk plántálja.

Aki másokra és mások eredményeire, hírnevére, sikereire figyel állandóan, s az alapján ítéli meg a saját munkáját, az nem a munkájára figyel. A lényeg elsikkadhat, s a hozzá forduló, nehézségeit megoldani akaró ember egyszerű bábfigurává, a szent ügy miatt “könnyen feláldozható” apró tényezővé válik. Senkinek nem kívánom az ilyen helyzetet.

macska félelemben
Amikor az alapértékekről elterelődik a figyelem, az élet rémisztővé válhat

9. Elfogultság, kizárólagosság

A versengés másik formája, amikor csak a magunk dolgát ismerjük el, s mások eredményét nem fogadjuk el, lekicsinyeljük.

Természetesen ha valaki valamit nem megfelelően csinál, lehetünk, sőt legyünk is kritikusak, de sosem az embert, hanem a cselekedeteit kritizáljuk. Egy emberben ott lapul a mindenség, mint ahogy bennünk is. De nem mehetünk el szó nélkül amellett, ha valaki eltol valamit, ami megnehezíti mások életét.

Hogyan lesz mindenből 27 elkötelezettség?

Úgy, hogy az előbbi 9 pontot alkalmazom:

  • egyrészt magamra és a munkámra;
  • azokra, akikkel együtt dolgozom, akiket támogatok;
  • s mindazokra is, akik egyébként az életem részei (barátok, szerelők, eladók, akiktől vásárlok stb.).

A saját hibáim javítom ezek kapcsán, hisz óhatatlanul belesodródhatom fura helyzetekbe. Másokat meg megkérem, hogy ezt ne tegyék. Ha ez nem hat, akkor pedig elválnak az útjaink.

Muszáj… Olyan lesz az életem, amilyen emberekkel körbe veszem magam. S az én életem az én felelősségem. S ha tudok rajta változtatni – márpedig tudok–, akkor az én felelősségem és kötelességem (legfőképpen magam felé), hogy tegyek is érte.

(Ide kerülne a második, rövidített felhívás, hogy írjál nekem, hadd segítselek ki a kátyúból!)
Mutasd meg az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..